Imádom a mély értelmű filmeket. Mondtam már? Egyszerűen lebilincsel az, ha valami több puszta látványnál és akciónál. Szeretem, ha egy film kellőképpen elgondolkoztat az életről, a sorosról, a múltról, az emberekről és érzelmekről.... barátságról. Tegnap pedig ismét egy ilyennel találkoztam. A KÖNYVTOLVAJ egy igazán szerethető film annak ellenére, hogy dráma, nem is túlzottan pozítív és még csak nem is az amerikai filmekből ránkerőltetetett happy end-el zárul. Van egy fajta naív, a Világháború morbidátása ellenére is bűbájosság ebben a filmben. Emlékeztet egy kicsit a Zongoristára a mély mondanivaló miatt, ugyanakkor valahogy mégis plusz, mert megmutatja a boldog perceket is a történetben...

Keserédes ugyanakkor szerethető történet. Nevettem és (bevallom! xD) sírtam is egyszerre rajta. A film az életet és a halált is nagyon érdekesen ábrázolja (a Halál a kommentátor) valamint új szemszögből mutatja be a világháborúk történetét: gyerekekkel. Akik eleinte nem értik a zord világ történéseit, majd egyre többet tapasztalnak és szépen lassan minden kitisztul, ahogy növekednek és fejlődik a személyiségük. A főszereplő kislány szerintem nagyon tehetséges és jól játszott...és az öreg Barbarossa kapitány (Karib-tenger kalózai xD -Geoffrey Rush) nagy meglepetés volt számomra. Bírtam az öreget nagyon! :D Érdemes megnézni. Akár többször is. Én magyarul néztem (a barátom egy letöltési kámikáze), a szinkron nagyon jó volt, a magyar nyelv pedig nagyon szép irodalmi megfogalmazást ad a film egész mondanivalójának. Jó film és kész!

Naszóval íme a történet nagyon-nagyon röviden és az előzetes:

A történet a náci Németországban játszódik, egy kislány, Liesel Meminger szemszögéből bemutatva a II. világháború eseményeit. Liesel és öccse egy vonaton ülnek, útban új otthonuk felé: anyjuk nevelőszülőkhöz adja őket, hogy így óvja őket a náciktól. A fiú azonban a vártnál korábban száll le a vonatról, egy betegség következtében meghal. Liesel eleinte képtelen beilleszkedni az új környezetben, mind szüleivel, mind a szomszéd sráccal távolságtartó, ráadásul közröhej tárgyát is képzi azzal, hogy nem tud olvasni. Amikor azonban pótapja megismerteti vele a betűk varázsát, megérti, hogy azoknak sokkal nagyobb jelentőségük van az életben, mint korábban gondolta.